Parókiánk története

          A kispesti görögkatolikus hívek már 1934-től próbálkoztak sokfelé, hogy havonta legalább egy alkalommal legyen valamelyik plébániatemplomban görög liturgia, de sajnos ez akkor nem sikerült.

      A háború elmúltával, az akkor újmisés Timkó Imre, későbbi püspökünk végre lehetőséget talált a kispesti Kisfaludy utca 32. szám alatti szegényházi kápolnában havi egy Szent Liturgiára. Majd Pétery József, akkori váci megyéspüspök úr engedélyével 1948-ban a Kossuth Lajos u. 10. szám alatti épületben görögkatolikus miseközpont nyílt. Ez az L alakú épület, a jelenlegi kápolna és a parókia a Szent Bazil rend tulajdona lett vétel útján. A ház Sármér Antalné kúria bíró özvegyéé volt; az udvarán már annak előtte is összegyűltek a római katolikus hívek, mivel az udvaron lévő diófán a Jézus-arc volt kivehető.

        Elsőként Zsatkovits Dénes és Volosinovszky Máté bazilita atyák működtek itt. Pétery püspök úr elmozdítása után a mindenkori váci ordinárius megadta Timkó Imrének, mint templomigazgatónak és a „kisegítőinek” is a joghatóságot, de a keresztelés, esketés és temetés tényét a kispesti római katolikus főplébánián be kellett jelenteni, illetve engedélyt kellett rá kérni.

      1949-ben Zsatkovits atyát Regős Dénes atya váltotta fel. Két Szent Liturgia volt a kápolnában, de a Szemere-telepi Szt. Lőrinc kápolnába is kijártak misézni, így a kápolnát meg tudták menteni a raktár-állapottól. Ezt a tulajdonos engedélyével tették, Máté atya kereste fel balatoni birtokán az illetékes Szemere-fiút, aki boldogan adta beleegyezését, hogy újra szent célt szolgáljon az időközben kukoricaraktárra lealázott kápolna.

       Regős atya kiváló szónoki talentuma révén sok-sok meghívást kapott a környékbeli római katolikus templomokba, s különösen jó kapcsolatai voltak a közeli jezsuitákkal.

       Maga a kápolna a Kossuth Lajos utcai épületen belül „vándorolt”; előbb tudni illik csak egy szobácska volt az épület közepén, majd a lakók elköltözése után sikerült a déli oldal 2 szobáját erre a célra kialakítani.

       1953. februárjában minden püspök fölszentelte utolsó éves papnövendékeit, így a szerzetesrendek működésének betiltását követően Mosolygó Marcell és Körte Ferenc lépett a 2 bazilita atya helyébe. 1954-ben Oláh Miklós és Király Ernő, majd 1955-ben Keresztes Szilárd került Kispestre. 1960-ban Sályi László jött, s ezzel a Központi Szemináriumban tanuló doktorandusok sora megszakadt. Majd Sályi László hamarosan bekövetkezett nyugdíjazása után Király Ernőt bízta meg Dudás püspök úr Kispest ellátásával. 1964-ben Kricsfalussy Ferenc került Kispestre.

           Közben a Zsinati Dekrétum nyomán, és b. e. Dudás püspök úr kérelmére 1969-ben megindulhatott a Budapest környéki szórvány-lelkipásztorkodás, melynek pesti oldali szervezője és vezetője Kozma Lajos kálmánházi lelkész lett. Így ő volt 1969-től 1973-ig a kispesti miseközpontból lassan szórvány-parókiává fejlődő parókia első lelkésze. Őt váltotta fel a tiszai árvíz és parókiaépítés gondjaiból jőve Oláh Miklós, akit a következő években a Nyíregyházi Papnevelő intézet spirituálisává szólított a főpásztori intézkedés.

      1974 őszén az akkor Sajószögeden szolgáló Járási János lett kinevezve kispesti és kőbányai szórvány-parókussá. 1979-ben a helyi tanács lebontásra ítélte a kápolnaépületet és a környező házakat, de a hosszadalmas tortúra után 1984-ben a szanálási rendeletet visszavonták. Közben az épület állaga egyre romlott az építési és átalakítási tilalom miatt. A hívek számának növekedésével a két szobányi kis kápolna egyre fullasztóbb lett. 1968-ban építési engedélyt  kaptak, és az átalakítás jószerivel még ma sem fejeződött be egészen. A költségeket részben központi támogatásból, de nagyobb részben a hívek fedezték, akik igencsak kivették, a részüket a munkából is. Az épület lakásrészben tetőtér beépítést végeztek, amivel megnövekedett és egyben és egyben normálissá vált a lelkészi lakás. A kápolnát pedig Török Ferenc építész tervei szerint igen szellemesen úgy nagyobbították meg, hogy egy szobát és egy folyosót hozzácsatoltak a kápolnához.  Mivel szerencsére a kápolna alatt nem volt pince, a padozatot lesüllyesztették, a mennyezetet pedig kibontva megmagasították, így a belső légtér meglepő módon megnövekedett. A kápolna sokkal nagyobb, mint az kívülről látva gondolná az ember: 12 x 8 méter az alapterülete, s még egy kis kórust is be lehetett építeni.

         Sebődi M. Jozafát parókus idejében volt a templom belső teljes átépítése, új liturgikus kialakítása, járólap cseréje és ikonosztázion elkészítése.

    Szocska A. Ábel parókus atya idejében került sor a bejárati előtető kialakítására, templomtorony   építésére. A főoltár Pantokrátor ikon képe Ábel püspök atya saját kezű alkotása.
Jaczkó Sándor parókus atya szolgálata alatt a parókia tető és cserép szerkezetét sikerült kicserélni, illetve a vizesblokkokat korszerűsíteni.

   Persze ezek jószerivel a látható dolgok. Szeretettel köszönjük meg papjainknak, hogy a kispesti görögkatolikus hívek lelki életét, templomunk szertartásait odaadó szolgálatukkal segítették.

      2020-tól parókiánk teljes körű felújításába kezdtünk bele. Ebben az évben felújításra került a sekrestye és a mosdó, 2021-ben a templom tető és cserép szerkezetét sikerült cserélni.

       2022-ben templomunk külső és belső felújítása történt, 2023-ban a parókia udvarát alakítottuk ki újra.