A pandémia csendes hónapjai után vágytunk már együtt töltött időre, hogy ismét KÖZÖSSÉG-ként tudjunk feltöltődni, élményeket megélni. Így a tanévkezdő családi nap után nagy örömmel indultunk szeptember 19.-ei hétvégén zarándoklatunkra, Máriapócsra. Utunkon szó szerint az egyházközség apraja-nagyja képviseltette magát.
Péntek estére érkeztünk meg. A szobák elfoglalása és egy finom vacsora után jó volt újra kötetlenül beszélgetni, együtt nevetni, egymást bátorítani, vigasztalni. Szombat délelőtt Pindzsu István atya mutatta be nekünk a kegyhely történetét. A kis fatemplomban kezdtük az időutazást, ahol Pócs kialakulásról és a kegyképről tudtunk meg érdekes információkat, majd a rendház múzeumába látogattunk. Ismeretterjesztő sétánk végül a kegytemplomban zárult. Ebéd előtt még egy előadást is tartott nekünk István atya, melynek témája a családtagok – különösen a szülők – egymáshoz fűződő viszonya és a családon belüli kommunikáció volt. Az élvezetes előadásról minden korosztály magával vihetett valamit.
Délután parókusunk, Jozsó atya apai szülőfalujába, Nyírderzsbe látogattunk. Felemelő volt a szépen felújított templomban együtt imádkozni a helyi közösséggel, látni fiataljainkat az oltárnál ministrálni. A szent liturgia utáni agapén megtapasztalhattuk vendéglátóink kedvességét, vendégszeretetét és nem utolsó sorban főzőtudományukat. A töltött káposztával, finom süteményekkel megrakott asztalnak nem lehetett ellen állni. Innen is nagy szeretettel gondolunk vissza mindannyiukra.
Zarándok utunk a vasárnapi ünnepi liturgiával zárult. Ezt Atanáz püspök atya vezette, akit szórványban élve ritkán van alkalmunk látni, hallgatni. Még egy búcsúzó ima az Istenszülő kegyképe előtt és irány Budapest. Bár az időjárás keményen próbára tett minket, feltöltődve és közös élményekkel gazdagodva indultunk haza.